A jövevényszavak és az internacionalizmusok szerepe az idegennyelv-oktatásban magyar–német viszonylatban

Az idegennyelv-tanulás és a nyelvhasználat kreatív tevékenység, amelyben a világról, a saját és az idegen nyelvekről való ismereteink is belevonhatók, jól hasznosíthatók. A nyelvtanárok tudatosan vagy kevésbé tudatosan, gyakran hívnak segítségül jövevényszavakat, idegen szavakat. Ez a tanulmány arra tesz kísérletet, hogy tudatosan vonja be a jövevényszavakat és az internacionalizmusokat azok magyar/német megfelelőivel és használati köreivel, stílusárnyalataival együtt a magyar, illetve a német mint idegen nyelv oktatásába – segítvén ezzel a nyelvtanulók és a tanárok munkáját egyaránt. A tanulmány bemutatta, hogy az idegen eredetű szavak történelmileg, tematikailag, formailag, valamint használati körüket tekintve nagyon változatosak. A közös német–magyar szókincs korántsem elegendő egy nyelvtanuló célnyelvi boldoguláshoz, azonban nagy segítségére lehet a szótanulásban, a névelők elsajátításban; továbbá pszichésen is nagy segítséget jelenthet az érzés, hogy milyen sok információ birtokában van a nyelvtanuló az anyanyelve és a világról való tudása révén. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a nagy nyelvi hasonlóság gyakran interferenciákhoz vezet. További kutatások és a nyelvtanárok aktív munkája révén válhat a közös szókincs a nyelvtanulót valóban segítő eszközzé. Így a jövőben nagy szerepet kap a fonetikai interferencia kutatása; a szavak használati köreinek, illetve gyakoriságuknak vizsgálata mindkét nyelvben; valamint a közös szókincs feladatokba való beépítése, gyakorlati alkalmazása is

A sziklamászóutak neveiről általában

A sziklamászóutak nevei a tulajdonnevek sajátos típusát képezik. Amint láthattuk, jellemző rájuk a nyelvi és szerkezeti sokszínűség, a játékosság. A nevek mindig motiváltak; egy részük külső, objektív tényezők (az út, a szikla alakja, iránya, mérete stb.), más részük inkább belső, szubjektív tényezők által (asszociációk, élmények a mászás közben; hagyomány). A sziklamászóutak neveinek bővebb vizsgálata érdekes problémákat rejt még magában. További kutatást igényel, hogy az elnevezéseket pontosabban helyezzük el a tulajdonnevek rendszerében, megvizsgáljuk szövegekben a névtulajdonítást irányító mechanizmusokat, felfedjük a nevek szubjektív motivációs tényezőit, felmérjük, hogy mely nevek prototipikusak, és laikusok számára is mászóútnévként értelemzhetők; valamint minél több nyelv bevonásával megfigyeljük, hogy melyek a névtípusra jellemző nyelvspecifikus és általános, univerzális tulajdonságok

A korai orvosi receptekben fellelhető beszédaktusok kognitív pragmatikai megközelítésben

A tanulmány az orvosi recept mint szövegtípus kognitív pragmatikai elemzésének egy lehetséges megközelítését adta, és arra kereste a választ, hogy hogyan írható le a szövegtípus a kognitív beszédaktus-elemzés módszereivel. Ehhez két modell segítségével (CROFT 1994, PANTHER!THORNBURG 1997, 1998, 2003) mutatta be a recept fő beszédaktusának, az instrukciónak/utasításnak a prototipikus és periférikus nyelvi reprezentációit. Megfigyelhettük, hogy az orvosi receptek utasításaira alapvetően jellemző az interakcionalitás, amely elsősorban a felszólító módban, azon belül is leginkább az E/2-es felszólító formákban manifesztálódik. Másrészről viszont jellemző a receptekre a tranzakcionalitás, amely nominális elemek révén reprezentálódik. Az elemzést segítette egy rokon szövegtípushoz, egy a konyhai recepthez kapcsolódó kontrasztív (BRDAR-SZABÓ 2009) és egy diakrón (HÜNECKE 1991) vizsgálat is, amely révén eljuthatunk a két nagyon hasonló szövegtípus intstrukcióbeli különbségeinek az okaihoz. A vizsgálat akkor lehet a későbbiekben teljes, ha az kiterjed a szövegtípusok teljes történeti alakulására, és ha ezt az adott korra jellemző szociokultrális tényezők változásának függvényében vizsgálja. Összegzésként megállapítható, hogy a kognitív pragmatika beszédaktuselemzés termékenyen hat a szövegtípus-elemzésre és a kontrasztív szempont bevonása mind a különböző nyelveket, mind pedig a rokon szövegtípusokat tekintve, kitágítja az elemzés perspektíváit

„Hallgatom, mi a panasz?” A metapragmatikai reflexiók szerepei és mintázatai az orvos-beteg interakciókban

A tanulmány a funkcionális kognitív pragmatika azon alapvetéséből indul ki, miszerint a nyelvi tevékenységben megvalósuló közös jelentésképzést mindig kíséri bizonyos metapragmatikai tudatosság, amelynek amelynek jelei a nyelvi megformálásban is megjelennek. Tanulmányunk alapgondolata, hogy a metapragmatikai tudatosság nyelvi jelzései nemcsak végigkísérik a nyelvhasználatot, hanem egyben a közös jelentéslétrehozást segítő eszközként is működnek, és fontos szerepet kaphatnak a társas és mentális interakciók szervezésében és feldolgozásában. Ennek a reflexív tudatosságnak a nyelvi megvalósulásait és a közös nyelvi tevékenységben betöltött szerepét mutatjuk be egy speciális diskurzustípusban, az orvos-beteg konzultációkban. Az elemzések anyagát háziorvosi és fogászati rendelések során elhangzott 34 diskurzus adja, amelyekben társalgáselemzési és funkcionális pragmatikai megközelítésben vizsgáljuk az orvos-beteg konzultációkban megjelenő metapragmatikai reflexiókat, ezek fő típusait tárgyuk szerint, valamint legfontosabb funkcióikat, összefüggésbe hozva ezeket az orvos-beteg interakciók legfontosabb jellemzőivel: a központi cselekvéstípusokkal, a diskurzusműfajjal és az itt megjelenő társas, kognitív és érzelmi aspektusokkal. Kulcsszavak: metapragmatikai tudatosság, orvos-beteg konzultáció, reflexivitás, közös projekt, cselekvéstípusok, társas és mentális interakci

Social meanings of the Hungarian politeness marker tetszik in doctor-patient communication

The paper explores how the politeness marker tetszik is used in Hungarian and how its functions are evaluated by the participants of doctor-patient communication. The possible functions of tetszik are investigated on the basis of questionnaires filled in by 50 patients and 50 GPs. Data about the social meanings of tetszik are presented with regard to the following: proportions of the use of tetszik in doctor-patient communication; metapragmatic evaluations and attitudes to the use of tetszik by doctors and patients; probable strategies underlying its use. Based on the data, we conclude that the use of the politeness marker tetszik is prototypically respectful while conveying familiarity and friendliness, with the age, gender, and relative status of the interlocutors also taken into consideration. Keywords: doctor-patient interaction, politeness marker, V-forms of address, social meaning, speaker’s strategie

Társas deixis és kapcsolatépítés orvos-beteg konzultációk oktatóvideóiban

Az egészségügyi szakember és a páciens közötti kapcsolat a gyógyításban központi jelentőséggel bír, a kapcsolat építésében pedig fontos szerepet kapnak a társas deixis műveletei is. Jelen elemzés a társas deixis nyelvi mintázatait és konstrukcióit vizsgálja a gyógyító kapcsolat építésének különböző lehetőségeit bemutató oktatóvideókban. A kutatás anyagát nyolc szimulált, színészekkel létrehozott videó adja (32 perc, 3116 szó, 176 forduló). A nyolc konzultáció négy jelenetet dolgoz fel, amelyben a beteg-, illetve orvosközpontú kapcsolatépítési mód, valamint a férfi-női szerepmodellek is aktiválódnak. A kvalitatív elemzés formai és funkcionális szempontok mentén vizsgálja a személyviszonyok megjelenését és működését az egészségügyi szakember és a páciens közötti kapcsolat építésében. A vizsgálat rámutat, hogy a résztvevői szerepekhez kötődően, továbbá a különböző kapcsolatépítési modellekben tipikus gyakorisági és használatbeli eltérések mutatkoznak a társas deixis műveletének nyelvi mintázataiban